2.

 Sziasztok! Advent első vasárnapja alkalmából ezzel a fejezettel szeretnék nektek kedveskedni!Jó olvasást!

Puszi Eszty

 2.fejezet

Flor szemszöge

Pár nap alatt rengeteget haladtunk, azt ettünk amit találtunk, s meg sem álltunk a legközelebbi amerikai bázispontig.Ahova sikeresen megérkeztünk.Már messziről kiszúrtak minket és elindultak felénk.
- ENSZ? - mutatott a sapkámra.
- Florencia Fitt. - ráztam vele kezet.
- Ernesto Piqero. - mutatkozott be. - Mióta vannak itt? -érdeklődött.
- Milyen évet írunk? - kérdem.A hapsi ledöbbent,de válaszolt.
- 2009. - válaszolt, miközben úgy meredt rám, mintha szanatóriumból szöktem volna el.
- Akkor öt éve. - szólalt meg a bátyám a csapatunk vezetője. - Steven Fitt. - Alig mondta ki a nevét, a férfinak felcsillantak a szemei.
- Steve?Elit kommandó? - nézett végig rajtunk. - Hála az égnek! - jegyezte meg, majd meg sem várta a válaszunkat. - Gyertek be!Zuhanyozzatok le és keresünk nektek ruhákat. Milyen méreteket keressünk? - vett elő egy jegyzettömböt és egy tollat.Kivettem a kezéből és fejből leírtam, hogy mekkora kell kb mindenkinek.
- Itt vannak. - adtam át neki.Megnézi és bólintott.
- Arra van a fürdő. - mutatott az egyik helyiség felé.Amelyet azonnal igénybe vettünk.Pár perc múlva visszatért egy ismerősünkkel.
- Roger???? - kiáltottam fel.
- Flor.. - döbbent le a látványomra. - Tényleg te vagy az? - bámult rám, mint borjú az új kapura.
- Nem egy apáca vagyok..szerinted? - kotnyeleskedtem.Erre felnevetett és átölelt.A többieket is üdvözölte és átadta a ruhákat.
Menjetek tusoljatok le, a hajmosást se felejtsétek el. - fenyített minket. - Utána megvizsgállak titeket.
- Remélem haza még nem szóltatok.. - szakította félbe Dave a dumát. - Szeretném meglepni apámékat.
- Nem szóltunk. - csitította le. - Ami azt illeti épp ezért kell ma hazavinni titeket.S talán még odaérünk a holnapi megemlékezésetekre.
- Komolyan beszélsz? - meredtünk rá.
- Ez morbid lesz. - röhögött fel Jörg. - Kíváncsi leszek a családom reakciójára amikor megjelenünk.
- Ha nem állunk neki készülődni, nem fogjuk látni, mivel oda se érünk. - vettem át a főszóló szerepét. - Tekintetbe véve, hogy egyedül vagyok nő, enyém az elsőbbség. - majd nevetve besiklottam az ajtó résen.Hallottam, ahogy  szidják az anyámat, de nem érdekelt.Alig vártam, hogy meleg víz lemossa rólam ezt a szennyet.Tíz perc alatt elkészültem.Hajszárítóval együtt távoztam a többiekhez. - Mehet a következő!
A hajam megszárításával is gyorsan megvoltam, ezután a dokit követve bementünk az orvosi szobába.Meglátszott, hogy nem efféle dologra tervezték ezt a helyiséget.
- Jól vagy? - kérdi aggódó tekintettel.Hiába ő olyan volt nekünk, mintha az édesapánk lett volna.Ott volt velünk minden helyzetben.Nem csak a testünket gyógyította, hanem a lelkünket is.Mindig kereshettük  bármilyen ügyben.
- Persze. Csak sokáig tartott ez a küldetés. - vontam vállat.
- Minden megvan? - érdeklődött kikerekedett szemekkel.
- Meg ám! - vigyorogtam.


Kimi szemszöge

Hiába telt el négy nap azóta, hogy megtudtam ezeket a felségemről, még mindig nem tudtam teljesen napirendre térni felette.Vacilláltam, hogy felkeressem- e a sógornőmet vagy ne.A kíváncsiság győzött felettem.Fogtam magamat és átcaflattam a haveromhoz.Nem kopogtam, mert nem szoktam.
- Kölyök! - kiáltottam. Meglepődve jön le a lépcsőn.
- Mi történt Iceman? - vontam fel a szemöldökét vigyorogva. - Ha nem ismernélek, azt hinném felrobbansz a méregtől.
- Nem is tudom mit érzek.. - motyogtam. - Nem tudod merre találom az exedet Emilyt? - tértem a tárgyra.
- Az  emeleten van és újra együtt vagyunk! - osztotta meg velem az új híreket, de leesett neki mit kérdeztem. - Mit akarsz tőle? - nézett rám gyanakvóan.(Mintha le akarnám csapni a kezéről..Ch..)
- A felségemről van szó! - vágtam oda és felsiettem az emeletre.
- Tudtommal Jenni még nem a nejed! - értetlenkedett.
- Flor igenis az! - motyogtam az orrom alá, bár nem hiszem hallotta volna.Odaértem Seb hálószobájához és kopogtam.(Milyen udvarias vagyok,nem??)
- Szabad! - szólt ki egyszerre.Benyitottam és köszöntem neki.
- Miért nem mondtad, hogy te vagy Flor húga? -  tértem a tárgyra.Kikerekedett szemekkel meredt rám.
- Honnan tudod? - kérdezi rekedten.
- Mark egyik ismerősétől, de ez nem lényeg. - legyintettem.
- Mert nem akartam belezavarni az életedbe.A tesóm megkért figyeljek oda rád és a biztonságodra.Tudta, hogy nem lesz könnyű ismertnek lenned.Gondolom akkor a többit is tudod, nem? - nézett rám kérdőn.
- Igen. - sóhajtottam fel. - Szóval Flor gondoskodott a biztonságomról.. - nevettem fel szárazon. - Ez ironikus.Szeretném, ha nálam vacsiznátok.Nagyon érdekelne a múltatok.  - tettem neki ajánlatot, de  a választ nem tőle kaptam.
- Hatra ott leszünk. - szólalt meg Vettel az ajtónak dőlve.
- Még egy kérdés.. - néztem Emilyre, aki intett, hogy várja.
- Mekkora a lehetőség, hogy él? - ezzel sikerült bent rekesztenem a szót.

Walwich katonai bázis

- Leonardo! - szólalt meg az egyik parancsnok, aki nem más, mint George Hias. - Mikor jön vissza a szállítógép Afganisztánból? - kérdi.
- Elvileg még ma. - jelentettem ki és kifelé néztem az ablakon. - Holnap mindenki szabadnapot kap!Legyen méltó az emlékezés!
- S mi lesz ha mégis élnek? -  mondta ki, amit gondol.
- Akkor fejre állítjuk a bázist egy óriás buli keretében! - támaszkodott meg a radiátorban. - Akkor lennék a legboldogabb elhiheted.
- Nekem olyanok, mintha a gyerekeim lennének! - halt el a hangja a mondat végére és elment.Elmerengve figyelek utána.Ő volt a kiképzőjük.Mindenre megtanította őket, mindenben mellettük állt.Még akkor is, ha nagy marhaságokat csináltak.Vegyük példának  DaveMateschitz.Igen a Redbull többségi tulajdonosának a fia.Elképesztő milyen szépen akart megtréfálni Április elsején.Szétszedte a kocsimat apró darabokra! Mikor megjöttek a többi bajtársa felvisított a látványtól.A mai napig mindenki nevet ezen a szitun.Az első számú csín a mai napig tehát hozzá fűzhető, bár én nem találtam akkor valami viccesnek.

Enrigue Iglesias szemszöge

- Szia haver! - köszöntem neki. - Holnap te is ott leszel a megemlékezésen?? - kíváncsiskodom a tervei felől.
- Csá! Ott leszek persze! Merre vagy?  - tette fel ő a kérdést.
- Itt vagyok már.Megyek be a bázisra. - mondtam az igazságot.
- Mindjárt én is. Találkozunk a kocsmában.Odahívom Emilyt is.
- Tedd azt.Akkor ütközünk.Szia! - miután letettem befordultam John sörözője elé,ahol rengeteg időt töltöttem el anno.

1.

Sziasztok! Itt az első fejezet! Remélem tetszeni fog!

Puszi Eszty
u.i.: Ez egy kicsit rövid lett,de ígérem a második hosszabb lesz.

1.fejezet 

Flor szemszöge


- Most mi legyen? - hangzott el a költői kérdés az egyik bajtársam felől, akit Davenek hívnak.Amire csak néma csend keletkezett. - Ne már! - kiáltott fel. - Mindig van egy másik vagy harmadik tervetek! Nincs kedvem ebben a lebujban meghalni! - adta ki magából azt ami egészen eddig nyomasztotta belülről.Nagy sóhaj után megszólaltam.
- Van valamelyikőtöknek egy nagyon elvetemült terve? - néztem végig rajtuk résnyire nyitott szemmel.Nem tagadom az erőm végén járok, de valakinek higgadtnak és összeszedettnek kell lennie.
- Lenne egy.. - szólalt meg rekedten a bátyám.
- Ebben te vagy a legjobb! - mosolyodtam el.
- Na szóval.. - kezdett bele.Annyira elképedtem, hogy tátva maradt a szánk. - Na? - érdeklődött a véleményünk felől.Mindenki csak bólintott.Öt év után végre láttam esélyt hazajutni.Valamire készülnek ezek, mert kevesen vannak a bázisukon.
- Akkor én leszek a csali.. - álltam fel.
- NEM!!! - hangzott el mindegyiküktől.Nem volt kedvem vitatkozni, s ezt a tudomásukra is hoztam.
- Egyedül én vagyok itt csaj, s a női bájnak ki tud ellen állni? Vagy esetleg te öcsi? Ki próbálod hátha meleg az őrünk? - mutattam rá.Kihasználtam a csendet és megszólaltam afgánul.
- Héj fiúk! Ki szeretnék menni wc-re! - mentem az ajtóhoz.
- Máris cica! - jelent meg az egyikük. Alig tudtam lenyelni a keserű ízt a torkomon.Alig vártam, hogy kinyissa a zárat, mihelyst megtette kiléptem és leütöttem, továbbá elvettem a fegyverét.A többieket is lefegyvereztük.A cél az volt hogy minél előbb kijussunk ebből a pokolból..Párperc elteltével elmondhattuk: Az összes feladat TELJESÍTVE!

Eközben máshol:

- Minden rendben! - mondta anyám, amikor az esküvői készületekről kérdeztem.Igen, én Kimi Räikkönen megnősülök.Megjegyezném,hogy már másodjára!(Jól tudok titkot tartani, mi??)Az első feleségem egy gyönyörű lány volt, aki repülőgép-baleset áldozata lett.Azóta sem került elő a teste.Ennek már idestova öt éve már, s azóta már úgy ahogy sikerült magamat túltennem magamat rajta.A menyasszonyom Jenni Delphamm.
- Örülök neki! - ültem le az asztalhoz, miközben néztem ahogy ügyködik.Jönnek az unokái és be van zsongva.Azt hiszi Kristii nem ad nekik enni eleget.Legalábbis az ételek mennyiségéből ítélve.Meredek a roskadásig megrakott asztalra.
- Mark keresett. Azt üzeni hívd fel! - adta át az üzenetet.Elővettem a telefonom, hogy leellenőrizem..
- Köszönöm! Lemerült a telefonom ezért nem ért el. - magyaráztam. Még mindig a készüléket szorongattam, majd elkezdtem tárcsázni. - Megkérdem mi a baja.. - motyogtam még anyámnak, mielőtt faképnél hagytam volna.Nem kellett sokat várnom, azonnal felvette.

- Szia Kimi! - köszönt be.

- Szia! Mi a helyzet? - érdeklődtem.

- Sebastian exbarátnője..Emily Fitt. Ismerős? - kérdezi.Ki kerekedett a szemem.Mit akar Seb ex csajával? - rá is kérdeztem.

- Ő a feleséged, Flor húga. - Teljesen ledöbbentem ettől az infótól. Igen tudtam, hogy vannak neki testvérei, de azt nem, hogy ki.

- Miért nem szólt? - kérdeztem meg rekedt hangon, hiszen mégis csak a feleségemről volt szó.

- Nem ő volt, hanem egy régi ismerőse. - Ő mondta, hogy Flor nem repülőgép balesetben halt meg, sőt.. - halkult le a hangja, mintha súgná. - lehet meg sem halt.Ledermedtem, s folyton csak az utóbbi mondat járt a fejemben.

- Akkor..akkor mégis hol van? - akadtam ki. - Miért nem jött haza? - értetlenkedtem.

- Katona Kimi! - bökte ki. - Felesküdött a béke fenntartására az ENSZ zászlaja alá.Nem beszélhetett róla, mert nem fedhette fel a kilétét senkinek sem.Még a szeretett nagyanyjának sem.Ezt tes is tudos mivel jár.Te is voltál, ha jól emlékszem Tonys történetekre. - Ezzel elmondta amit tudott és kinyomta.S én úgy maradtam a fülemhez tartva a mobilt és nézetem ki a fejemből, igyekezve nem felordítani, de nem sikerült.

- Ilyen nincs!! - ordítottam fel.Majd az anyanyelvemen káromkodtam egy sort, közben anyám lélekszakadva rohant oda hozzám, s kérdő tekintettel meredt rám.

A múlt főnixe

Sziasztok! 

Újra itt vagyok és ismét tél közeledik.Tudom nem nagyon jártam erre, de nagyon sok minden történt mostanában.AZONBAN most már itt vagyok és rögtön hoztam egy kis bevezető féleséget. Fogadjátok szeretettel.

u.i.: Úgy láttam sok blog megszűnt, sajnálatos módon. Pedig én sokszor szerettem őket újra olvasni.Ha netalántán valamelyikőtök erre jönne, légyszi gondold át a dolgot..:D

 - Kár erőlködni! - nevetett fel rekedt, már-már fal csikorgató hangszínnel az ellenség egyik katonája. - Innen nem jutnak ki élve! - majd becsapta a vasajtót. Lecsukott  szemekkel gondolkoztam a további lépéseken.
- Az nevet, ki utoljára nevet! - mondtam ki aztán azt, ami legelőször az eszembe jutott.Nem dogom feladni az életemet egy ilyen helyen a világ végén.. - sziszegtem a fogaim közt.

Öt év elteltével

- Nem adhatjuk fel! - kiabált a kapitány. - Őket nem! Öt egységet küldök Afganisztánba, mindent alaposan vizsgáljanak át!
- Igenis uram! - ugrottak a parancsnokok és az ezredesek.
- Gondolod van még esély? - kérdezte halkan a sarokban álló férfi. - Van rá esély, hogy életben vannak?
- Ed! - fordult felé a főnöke. - Te ismered a bázison jelenleg a legjobban őket! Te is csapattag vagy! Szerinted olyan könnyen feladják? - tette kérdőre.
- Nem. Persze, hogy nem. Ha Flor - on múlik, akkor gyalog is hazajönnek. - nevetett fel, miközben felugrik egy emlék a múltból.

Hideg volt aznap reggel, szakadt a hó és mindent jég borított. A csapat teljes létszámban ott vacogott a kis házuk verandáján.
- Ilyenkor kimenni? - háborodtam fel. - Nem vagyok meghülyülve! - Igaz, hogy melegen öltöztem, de már átázott.
- Senki többet! - állított le a csapatvezető helyettesünk Flor Fitt.Igen nő és rajta kívül itt van a húga, továbbá a fiú testvéreik is. Születési sorrendben Steve, Flor, Matt és végül Emily. Nagyon jó viszonyuk van, ami a csapatmunkában is jól kifizetődik. - Mi lenne, ha megcsinálnánk azt, amit ránk szabtak és utána is rá érünk morogni? - mondta ki az egyik legjobban megfogalmazott biztatást a mai napra.Telibe! Mindenki is vacakolunk mi itt?
- Aki korán kell.. - jegyeztem meg. - Ez esetben, aki előbb kezdi előbb jöhet vissza! - Mire odanéztünk Flor már minimum száz méterrel előttünk volt.

 - Ki is gondolná róla, hogy férjhez ment egy este Las Vegasban? - elmélkedett hangosan az emlékekből elködösödve.
- Ki ment férjhez? - döbbent meg a kapitány.
- Ja, még nem is tudod! -vágta homlokon magát Ed Collins. Jó ideje tegezi már főnökét, mivel az ragaszkodik hozzá. - Flor egy hónappal az út előtt.Tudod Julietnek volt a menyasszony búcsúja.. - meséltem.- Nos egy kicsit túl jól sikerült és az ő fejét kötötték be, egy kis piával megspékelve. A végén  Juliet rajta kapta a vőlegényt egy kis csajjal és ráborított egy üveg Finlandiát. Több se kellett Flor férje háborodott fel, mivel az ő vodkáját öntözgette. Akkor találkoztak...
- Egy pillanat.. - állította le a kapitány. - Ki ez a férj? - csapott az asztalra idegességében.
- Kimi Räikkönen. - nyögte ki nehezen a nevet.
- Kimi.. - nyögte ki.