2.

 Sziasztok! Advent első vasárnapja alkalmából ezzel a fejezettel szeretnék nektek kedveskedni!Jó olvasást!

Puszi Eszty

 2.fejezet

Flor szemszöge

Pár nap alatt rengeteget haladtunk, azt ettünk amit találtunk, s meg sem álltunk a legközelebbi amerikai bázispontig.Ahova sikeresen megérkeztünk.Már messziről kiszúrtak minket és elindultak felénk.
- ENSZ? - mutatott a sapkámra.
- Florencia Fitt. - ráztam vele kezet.
- Ernesto Piqero. - mutatkozott be. - Mióta vannak itt? -érdeklődött.
- Milyen évet írunk? - kérdem.A hapsi ledöbbent,de válaszolt.
- 2009. - válaszolt, miközben úgy meredt rám, mintha szanatóriumból szöktem volna el.
- Akkor öt éve. - szólalt meg a bátyám a csapatunk vezetője. - Steven Fitt. - Alig mondta ki a nevét, a férfinak felcsillantak a szemei.
- Steve?Elit kommandó? - nézett végig rajtunk. - Hála az égnek! - jegyezte meg, majd meg sem várta a válaszunkat. - Gyertek be!Zuhanyozzatok le és keresünk nektek ruhákat. Milyen méreteket keressünk? - vett elő egy jegyzettömböt és egy tollat.Kivettem a kezéből és fejből leírtam, hogy mekkora kell kb mindenkinek.
- Itt vannak. - adtam át neki.Megnézi és bólintott.
- Arra van a fürdő. - mutatott az egyik helyiség felé.Amelyet azonnal igénybe vettünk.Pár perc múlva visszatért egy ismerősünkkel.
- Roger???? - kiáltottam fel.
- Flor.. - döbbent le a látványomra. - Tényleg te vagy az? - bámult rám, mint borjú az új kapura.
- Nem egy apáca vagyok..szerinted? - kotnyeleskedtem.Erre felnevetett és átölelt.A többieket is üdvözölte és átadta a ruhákat.
Menjetek tusoljatok le, a hajmosást se felejtsétek el. - fenyített minket. - Utána megvizsgállak titeket.
- Remélem haza még nem szóltatok.. - szakította félbe Dave a dumát. - Szeretném meglepni apámékat.
- Nem szóltunk. - csitította le. - Ami azt illeti épp ezért kell ma hazavinni titeket.S talán még odaérünk a holnapi megemlékezésetekre.
- Komolyan beszélsz? - meredtünk rá.
- Ez morbid lesz. - röhögött fel Jörg. - Kíváncsi leszek a családom reakciójára amikor megjelenünk.
- Ha nem állunk neki készülődni, nem fogjuk látni, mivel oda se érünk. - vettem át a főszóló szerepét. - Tekintetbe véve, hogy egyedül vagyok nő, enyém az elsőbbség. - majd nevetve besiklottam az ajtó résen.Hallottam, ahogy  szidják az anyámat, de nem érdekelt.Alig vártam, hogy meleg víz lemossa rólam ezt a szennyet.Tíz perc alatt elkészültem.Hajszárítóval együtt távoztam a többiekhez. - Mehet a következő!
A hajam megszárításával is gyorsan megvoltam, ezután a dokit követve bementünk az orvosi szobába.Meglátszott, hogy nem efféle dologra tervezték ezt a helyiséget.
- Jól vagy? - kérdi aggódó tekintettel.Hiába ő olyan volt nekünk, mintha az édesapánk lett volna.Ott volt velünk minden helyzetben.Nem csak a testünket gyógyította, hanem a lelkünket is.Mindig kereshettük  bármilyen ügyben.
- Persze. Csak sokáig tartott ez a küldetés. - vontam vállat.
- Minden megvan? - érdeklődött kikerekedett szemekkel.
- Meg ám! - vigyorogtam.


Kimi szemszöge

Hiába telt el négy nap azóta, hogy megtudtam ezeket a felségemről, még mindig nem tudtam teljesen napirendre térni felette.Vacilláltam, hogy felkeressem- e a sógornőmet vagy ne.A kíváncsiság győzött felettem.Fogtam magamat és átcaflattam a haveromhoz.Nem kopogtam, mert nem szoktam.
- Kölyök! - kiáltottam. Meglepődve jön le a lépcsőn.
- Mi történt Iceman? - vontam fel a szemöldökét vigyorogva. - Ha nem ismernélek, azt hinném felrobbansz a méregtől.
- Nem is tudom mit érzek.. - motyogtam. - Nem tudod merre találom az exedet Emilyt? - tértem a tárgyra.
- Az  emeleten van és újra együtt vagyunk! - osztotta meg velem az új híreket, de leesett neki mit kérdeztem. - Mit akarsz tőle? - nézett rám gyanakvóan.(Mintha le akarnám csapni a kezéről..Ch..)
- A felségemről van szó! - vágtam oda és felsiettem az emeletre.
- Tudtommal Jenni még nem a nejed! - értetlenkedett.
- Flor igenis az! - motyogtam az orrom alá, bár nem hiszem hallotta volna.Odaértem Seb hálószobájához és kopogtam.(Milyen udvarias vagyok,nem??)
- Szabad! - szólt ki egyszerre.Benyitottam és köszöntem neki.
- Miért nem mondtad, hogy te vagy Flor húga? -  tértem a tárgyra.Kikerekedett szemekkel meredt rám.
- Honnan tudod? - kérdezi rekedten.
- Mark egyik ismerősétől, de ez nem lényeg. - legyintettem.
- Mert nem akartam belezavarni az életedbe.A tesóm megkért figyeljek oda rád és a biztonságodra.Tudta, hogy nem lesz könnyű ismertnek lenned.Gondolom akkor a többit is tudod, nem? - nézett rám kérdőn.
- Igen. - sóhajtottam fel. - Szóval Flor gondoskodott a biztonságomról.. - nevettem fel szárazon. - Ez ironikus.Szeretném, ha nálam vacsiznátok.Nagyon érdekelne a múltatok.  - tettem neki ajánlatot, de  a választ nem tőle kaptam.
- Hatra ott leszünk. - szólalt meg Vettel az ajtónak dőlve.
- Még egy kérdés.. - néztem Emilyre, aki intett, hogy várja.
- Mekkora a lehetőség, hogy él? - ezzel sikerült bent rekesztenem a szót.

Walwich katonai bázis

- Leonardo! - szólalt meg az egyik parancsnok, aki nem más, mint George Hias. - Mikor jön vissza a szállítógép Afganisztánból? - kérdi.
- Elvileg még ma. - jelentettem ki és kifelé néztem az ablakon. - Holnap mindenki szabadnapot kap!Legyen méltó az emlékezés!
- S mi lesz ha mégis élnek? -  mondta ki, amit gondol.
- Akkor fejre állítjuk a bázist egy óriás buli keretében! - támaszkodott meg a radiátorban. - Akkor lennék a legboldogabb elhiheted.
- Nekem olyanok, mintha a gyerekeim lennének! - halt el a hangja a mondat végére és elment.Elmerengve figyelek utána.Ő volt a kiképzőjük.Mindenre megtanította őket, mindenben mellettük állt.Még akkor is, ha nagy marhaságokat csináltak.Vegyük példának  DaveMateschitz.Igen a Redbull többségi tulajdonosának a fia.Elképesztő milyen szépen akart megtréfálni Április elsején.Szétszedte a kocsimat apró darabokra! Mikor megjöttek a többi bajtársa felvisított a látványtól.A mai napig mindenki nevet ezen a szitun.Az első számú csín a mai napig tehát hozzá fűzhető, bár én nem találtam akkor valami viccesnek.

Enrigue Iglesias szemszöge

- Szia haver! - köszöntem neki. - Holnap te is ott leszel a megemlékezésen?? - kíváncsiskodom a tervei felől.
- Csá! Ott leszek persze! Merre vagy?  - tette fel ő a kérdést.
- Itt vagyok már.Megyek be a bázisra. - mondtam az igazságot.
- Mindjárt én is. Találkozunk a kocsmában.Odahívom Emilyt is.
- Tedd azt.Akkor ütközünk.Szia! - miután letettem befordultam John sörözője elé,ahol rengeteg időt töltöttem el anno.