4.

Sziasztok! Itt a következő rész, ahogy ígértem.Talán sűrűbben is tudok majd jönni jövő héten...:)

Jó szórakozást és mindenkinek jó éjszakát kívánok!

Puszy Eszty

Negyedik rész

Em szemszöge

Negyed órája beszélgethettünk amikor kimentem a mosdóba és felhívtam a sógoromat, hogy azonnal jöjjön ide.Mire visszaértem Flor és Steve köddé váltak.
- Hol vannak? - néztem körbe, de nem találtam őket sehol.
- Bevásárolnak. - említette meg Jörg két korty között, ha jól látom a jó kis hazai Finlandia van soron.
- Remek. - szűrtem ki a fogaim között.Ekkor megérintették a vállamat. Megfordulok és ott látom Kimi és Sebet. Sebet megcsókolom és Kiminek is adok pár puszit.
- Bemutatom a tesóimai illetve fogadott tesóimat.Az utóbbiak: Ed Collins, Dave Mateschitz, Kenny Krews, Mitch Harris alias Enrigue Iglesias, valamint Jörg Villander.A tesóim Matt Fitt, a többiek nincsenek itt. Ők pedig a barátom Sebastian Vettel és Kimi Räikkönen.
- Szasz haver! - törte meg a csendet Jörg, s lekezeltek.
- Te vagy az? -  tért magához a döbbenetből Iceman. - Azt hittük meghaltál bevetés közben.
- Ha nincs a nejed.. - csóválta a fejét. - Ma értünk haza Afganisztánból. Flor akart csali lenni, mivel férfiak őriztél a cellánkat.
- Flört csali? - nevettem fel.Anno sokszor be kellett vetni.
- Flor zsigerből nyomta. - vigyorgott rám. - A lényeg , hogy olyan parádésan juttatott ki minket, hogy még Steve is csak ámult, bámult.
- Egy pillanat! - szólt közbe Kimi. - A nejem él? - nézett körbe, majd megállapodott  a tekintette rajtam.
- Igen. - nyögtem ki. - ezért mondtam, hogy gyere ide, de mire visszaértem Stevevel eltűntek.
- Megismétlem.. - vágott közbe Jörg. - Elmentek vásárolni, mert sivatagi helyzet áll fent élelmiszer ügyileg.
- Bakker! - túrta a hajába Kimi. - Kishíján bigámiát követtem el.
- Ha jól értem.. - szólalt meg Seb is. - Öt évig hadifoglyok voltatok Afganisztánban és ma értetek haza.
- Tömören a java. - helyeselt Ed.
- Hogyan megyünk haza? - kérdi Matt.
- Gyalog szívem! - ült közelebb hozzá Kenny.
- Még mindig hetero vagyok, nem buzi. - húzódott odébb.
- Pakoljunk fel piából és menjünk haza. - nyújtózkodtam ki. - Segítek berendezkedni.
- Nem kell húgi. - ölelt át a bátyám. -  Mindannyian nagyon fáradtak vagyunk. Flor ráadásul ma még vezetett eleget.
- Már a repülőn azt mondta, hogy nem vágyik másra, mint az ágyára. - ásított fel Jörg. - Ja meg Finlandiát is kell neki vinnem.
- Nem inkább neked kell? - vonta fel a szemöldökét Dave. 
- Nekem kell. -  ült le Kimi is.

Flor szemszöge

Már mindent megvettünk és hazacipeltünk.Nem szórakoztunk, mert mind a ketten fáradtak voltunk és nagyon álmosak. Alig pakoltunk be, máris kidőltünk a kanapéra.Azt sem vettem észre, hogy mikor jöttek meg a többiek.Suttogásra kezdtem el ébredezni.
- Nem ettek szerintem vacsorát.Nézzétek meg, hogyan kifeküdtek! - hallottam meg Ed hangját a konyha felől.
- Nem illik kibeszélni a másikat! - morogtam még mindig kómásan. - S a suttogásra visszatérve inkább írj cetlit. Hello! - köszöntem az új emberkéknek és a szám elé tettem a kezem. mert ásítanom kellett.
- Szia Kimi! - mentem el a férjem mellett a hűtő felé.
- Ennyi? - fordult döbbenten felém. - Eltűnsz öt évre és annyit szólsz  : Szia Kimi!???
- Eltűntem, de azért, mert behívtak szolgálatba. Apropó! - fordultam Ed felé. - Kérném Leonardo telefonszámát! Vagyis ne..majd személyesen inkább.
- Valami más is van itt! - lépett elém Em. - Mi folyik itt?
- Majd én elintézem ne aggódj! - nyugtattam meg. Majd az eddig mellette lévő sráchoz léptem. - Florencia Lillien Fitt Ecclestone Räikkönen.
- Sebastian Vettel. - fogtunk kezet. - Örülök, hogy végre tudok arcot is társítani a húgod és Kimi által mesét történetekhez.
- A fele kitaláció. - legyintettem. -  A másik fele meg sokkal durvább.  - nevettem fel. - Csak nem a barátod húgi?? - kérdem.
- De igen. - vigyorgott rám.
- Akkor mutatok valamit. - jelent meg a ravasz mosoly az arcomon. 
- Ne merészeld! - kiáltott fel Em.
- Próbálj megállítani maki! - nyelveltem le. Azzal megfogtam Seb kezét és a lépcső felé húztam.
- Florencia Fitt.. - kiáltott fel.
- Florencia Räikkönen néven vagyok jelenleg nyilvántartva! - szóltam vissza ugyanolyan hangszínnel.
- KIMI! - kiáltott rá. - Már te is?? MI?? Mindenki? - sorban menekültek utánunk.
- Állj le Emily! - szólalt meg Steve is.
- Ez ki? - kérdezte Seb.
- A bátyánk. - jegyeztem meg. 
- Jenni férje. - mondta Mitch.
- Kinek? - döbbent le a férjem.
- Jenni Delphamm. - néma csend telepedett ránk.
- Na jó! Mi a fene van itt amiről, ha jól sejtem nekem is kéne tudnom?
- Kimi Jennivel jár.. - suttogta Ed.Kellett pár másodperc mire felfogtam. Tudtam, hogy nem várhat rám örökké, de ez akkor is hirtelen jött.
- Itt vagyunk. - vettem fel azt az albumot amit meg akartam mutatni. - Ezek róla szólnak.Minden benne van amit tudni kell róla. - Nem tudtam megvárni mit reagál, mert Kimi félre húzott.
- Beszélhetnénk? - nyomott a falhoz és alig választott el minket pár centi egymástól.

3.

Sziasztok! 

Itt a következő rész!

Remélem tetszeni fog... :D
Puszi Eszty

u.i.: Nem tudom mikor, hogyan rakok fel részt előre, de ígérem hetente 1x minimum jelentkezem!

 

Harmadik rész

Flor szemszöge

Hamarosan megérkezünk a zürichi reptérre több, mint tíz órás utazás után.Végignézek a többieken és elmosolyodok.Mindenki azt csinálja amit én pár perccel ezelőtt: aludtak.A másodpilóta kikiabált, hogy öt perc múlva leteszik a gépet.Mindenki felébredt és kinéztek az ablakon.Meg sem szólaltunk, mert nem tudtuk felfogni, hogy ez igazi..Ereszkedtünk, a kerekek az aszfaltot érintették..gurultunk.
Kinyitották az ajtókat és mi lerohantunk.A földre rogytunk, ahogy felismertük az ismerős tájakat.
- Hazaértünk.. - suttogta Steve.
- Elhiszem, hogy ez kész csoda meg miegymás nektek! - szólalt meg Roger, aki velünk utazott. - Azonban szeretném, ha nem bámulnának meg minket..
Szó nélkül követtük a vámjához, ahol a reptérigazgató már várt minket.Gond nélkül átengedtek, s a kezembe nyomtak egy kocsi kulcsot.
- Tied a kisbusz. - mutatott a járműre Roger. - Csak a te papírjaid nem jártak még le. - vonta meg a vállát, s azokat is átadta.
- Kösz! (Vagy mi...) - kinyitottam a kocsit és megfordultam. - Nincs nálunk pénz.. - mondtam ki, ami az eszembe jutott.
- A kártyádon van.Új van azóta és aktiválnod kell. - hadarta. - A házat feltöltettem, de ha jól megnézed a kocsi kesztyűtartóját van benne készpénz is.Kaja minden van otthon.
Ezzel elköszönt és elment.Beültünk a kocsiba és útba vettük Walwicht.

Enrigue Iglesias szemszöge

Mosolyogva figyelem régi csapattársaimat veszekedés közben.
- Héj! - szóltam közbe. - Mi lenne, ha nem kaparnátok ki egymás szemét?
- Nem is tudom.. - morfondírozott el Ed.
- Talán nem kellene vért takarítani? - tette fel a kérdést Em is.
- Inkább azt mondjátok meg mit akartok inni! - tereltem el a témát.
- Nem kellene.. - jegyezte meg Em. - Holnap tisztán kéne megjelenünk!
- Szerinted Flort érdekelné? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Hiányoznak, érted? - tört ki belőle.Ekkor hozták ki az italokat, amelyből Em megfogta a Finlandiát és öntött három kupicába.Mind a hármat felhörpintette pillanatok alatt.
- Nem azt mondtad, hogy nem ihatjuk le magunkat? - kérdem.
- Az az összeroppanás előtt volt! - állapította meg Ed.


Flor szemszöge

Először a Walweichi kocsma előtt álltunk meg a fiúk kérésére.Igaz nekem nem volt nagy kedvem hozzá, mert álmos voltam és fáradt.Öt év nagyon hosszú volt, s holnap is jelenésünk van a saját megemlékezésünkön.Lassan kikászálódtam és körbe lestem.
- Mintha megállt volna az idő.. - jegyeztem meg.
- Csak úgy tűnik. - lépett mellém Matt az öcsém.
- Na odabent bájologjunk. - kotnyeleskedett bele Jörg a roppant érdekes beszélgetésünkbe.
- Kenny.. -  fordultam felé. - Meg sem szólaltál egy ideje...
- Jól vagyok..csak sivatagi helyzet alakult ki nálam. - mosolyodott el a végére.
- Akkor menjünk! - ment be Jörg elsőnek.
- Hiába teljes finn vér folyik az ereiben - motyogtam az orrom alatt.Miután bementünk rögtön láttuk, hogy felújítás lehetett nem rég.Jörg már kikérte az italainkat.Az egyik boxban ismerősöket fedeztem fel és elindultam feléjük.

Kimi Räikkönen szemszöge

Még van egy kis időm mielőtt készülődnöm kellene.A vacsorát hála az égnek anyám megcsinálta.Nekem csak a tálalással és a megmelegítéssel kell bajlódnom.Igyekeztem gyorsan felöltözni és elvégezni ezeket a dolgokat is.Már épp nekiálltam volna, de a telefonom csörögni kezdet a telefonom.
- Igen? (Bárki is az, kösse fel a gatyáját..)
- Kimi! - szólt bele Em zaklatott hangon.
- Történt valami öltözés közben?(Nők..)
- Walwichben vagyok a kocsmában és ide kell jönnöd!MOST!
- Hisz mindjárt jöttök...
- Kimi! Hidd el nem hívtalak a semmiért! - pörgött a nyelve.(Egy kicsit,mintha felöntött volna a garatra..)
- Megyek! Seb tudja? - érdeklődöm. Erre választ kaptam, mihelyst kinyitotta a bejárati ajtómat. - Indulunk! - álltam fel a telefont letéve.
- Hova megyünk? - nézett rám.
- A barátnőd után a kocsmába.. (Ezt az arcot fényképezni kéne..)

Flor szemszöge

Utat törtem a tömegen keresztül ahhoz a boxhoz.Nem érdekelt, hogy a többiek követnek- e.Kiszúrtam őket és nem érdekelt semmi más.Ott voltak ők hárman a csapatunk hiányzó tagjai.Külsőleg nem változott semmi, de Em túlságosan is emelgette a poharakat.Odaléptem mellé, s elvettem a következő poharat a kezéből.
- Ezt nem kéne..- tettem hozzá.
- Miért ki vagy te, hogy megszabd mit tehetek és mit ne? - vont kérdőre.
- A nővéred, aki hazatért öt év száműzetésből. - ahogy kimondtam mindannyian rám meredtek.A tekintettük, azt sugallta, hogy nem hisznek a szemüknek.

2.

 Sziasztok! Advent első vasárnapja alkalmából ezzel a fejezettel szeretnék nektek kedveskedni!Jó olvasást!

Puszi Eszty

 2.fejezet

Flor szemszöge

Pár nap alatt rengeteget haladtunk, azt ettünk amit találtunk, s meg sem álltunk a legközelebbi amerikai bázispontig.Ahova sikeresen megérkeztünk.Már messziről kiszúrtak minket és elindultak felénk.
- ENSZ? - mutatott a sapkámra.
- Florencia Fitt. - ráztam vele kezet.
- Ernesto Piqero. - mutatkozott be. - Mióta vannak itt? -érdeklődött.
- Milyen évet írunk? - kérdem.A hapsi ledöbbent,de válaszolt.
- 2009. - válaszolt, miközben úgy meredt rám, mintha szanatóriumból szöktem volna el.
- Akkor öt éve. - szólalt meg a bátyám a csapatunk vezetője. - Steven Fitt. - Alig mondta ki a nevét, a férfinak felcsillantak a szemei.
- Steve?Elit kommandó? - nézett végig rajtunk. - Hála az égnek! - jegyezte meg, majd meg sem várta a válaszunkat. - Gyertek be!Zuhanyozzatok le és keresünk nektek ruhákat. Milyen méreteket keressünk? - vett elő egy jegyzettömböt és egy tollat.Kivettem a kezéből és fejből leírtam, hogy mekkora kell kb mindenkinek.
- Itt vannak. - adtam át neki.Megnézi és bólintott.
- Arra van a fürdő. - mutatott az egyik helyiség felé.Amelyet azonnal igénybe vettünk.Pár perc múlva visszatért egy ismerősünkkel.
- Roger???? - kiáltottam fel.
- Flor.. - döbbent le a látványomra. - Tényleg te vagy az? - bámult rám, mint borjú az új kapura.
- Nem egy apáca vagyok..szerinted? - kotnyeleskedtem.Erre felnevetett és átölelt.A többieket is üdvözölte és átadta a ruhákat.
Menjetek tusoljatok le, a hajmosást se felejtsétek el. - fenyített minket. - Utána megvizsgállak titeket.
- Remélem haza még nem szóltatok.. - szakította félbe Dave a dumát. - Szeretném meglepni apámékat.
- Nem szóltunk. - csitította le. - Ami azt illeti épp ezért kell ma hazavinni titeket.S talán még odaérünk a holnapi megemlékezésetekre.
- Komolyan beszélsz? - meredtünk rá.
- Ez morbid lesz. - röhögött fel Jörg. - Kíváncsi leszek a családom reakciójára amikor megjelenünk.
- Ha nem állunk neki készülődni, nem fogjuk látni, mivel oda se érünk. - vettem át a főszóló szerepét. - Tekintetbe véve, hogy egyedül vagyok nő, enyém az elsőbbség. - majd nevetve besiklottam az ajtó résen.Hallottam, ahogy  szidják az anyámat, de nem érdekelt.Alig vártam, hogy meleg víz lemossa rólam ezt a szennyet.Tíz perc alatt elkészültem.Hajszárítóval együtt távoztam a többiekhez. - Mehet a következő!
A hajam megszárításával is gyorsan megvoltam, ezután a dokit követve bementünk az orvosi szobába.Meglátszott, hogy nem efféle dologra tervezték ezt a helyiséget.
- Jól vagy? - kérdi aggódó tekintettel.Hiába ő olyan volt nekünk, mintha az édesapánk lett volna.Ott volt velünk minden helyzetben.Nem csak a testünket gyógyította, hanem a lelkünket is.Mindig kereshettük  bármilyen ügyben.
- Persze. Csak sokáig tartott ez a küldetés. - vontam vállat.
- Minden megvan? - érdeklődött kikerekedett szemekkel.
- Meg ám! - vigyorogtam.


Kimi szemszöge

Hiába telt el négy nap azóta, hogy megtudtam ezeket a felségemről, még mindig nem tudtam teljesen napirendre térni felette.Vacilláltam, hogy felkeressem- e a sógornőmet vagy ne.A kíváncsiság győzött felettem.Fogtam magamat és átcaflattam a haveromhoz.Nem kopogtam, mert nem szoktam.
- Kölyök! - kiáltottam. Meglepődve jön le a lépcsőn.
- Mi történt Iceman? - vontam fel a szemöldökét vigyorogva. - Ha nem ismernélek, azt hinném felrobbansz a méregtől.
- Nem is tudom mit érzek.. - motyogtam. - Nem tudod merre találom az exedet Emilyt? - tértem a tárgyra.
- Az  emeleten van és újra együtt vagyunk! - osztotta meg velem az új híreket, de leesett neki mit kérdeztem. - Mit akarsz tőle? - nézett rám gyanakvóan.(Mintha le akarnám csapni a kezéről..Ch..)
- A felségemről van szó! - vágtam oda és felsiettem az emeletre.
- Tudtommal Jenni még nem a nejed! - értetlenkedett.
- Flor igenis az! - motyogtam az orrom alá, bár nem hiszem hallotta volna.Odaértem Seb hálószobájához és kopogtam.(Milyen udvarias vagyok,nem??)
- Szabad! - szólt ki egyszerre.Benyitottam és köszöntem neki.
- Miért nem mondtad, hogy te vagy Flor húga? -  tértem a tárgyra.Kikerekedett szemekkel meredt rám.
- Honnan tudod? - kérdezi rekedten.
- Mark egyik ismerősétől, de ez nem lényeg. - legyintettem.
- Mert nem akartam belezavarni az életedbe.A tesóm megkért figyeljek oda rád és a biztonságodra.Tudta, hogy nem lesz könnyű ismertnek lenned.Gondolom akkor a többit is tudod, nem? - nézett rám kérdőn.
- Igen. - sóhajtottam fel. - Szóval Flor gondoskodott a biztonságomról.. - nevettem fel szárazon. - Ez ironikus.Szeretném, ha nálam vacsiznátok.Nagyon érdekelne a múltatok.  - tettem neki ajánlatot, de  a választ nem tőle kaptam.
- Hatra ott leszünk. - szólalt meg Vettel az ajtónak dőlve.
- Még egy kérdés.. - néztem Emilyre, aki intett, hogy várja.
- Mekkora a lehetőség, hogy él? - ezzel sikerült bent rekesztenem a szót.

Walwich katonai bázis

- Leonardo! - szólalt meg az egyik parancsnok, aki nem más, mint George Hias. - Mikor jön vissza a szállítógép Afganisztánból? - kérdi.
- Elvileg még ma. - jelentettem ki és kifelé néztem az ablakon. - Holnap mindenki szabadnapot kap!Legyen méltó az emlékezés!
- S mi lesz ha mégis élnek? -  mondta ki, amit gondol.
- Akkor fejre állítjuk a bázist egy óriás buli keretében! - támaszkodott meg a radiátorban. - Akkor lennék a legboldogabb elhiheted.
- Nekem olyanok, mintha a gyerekeim lennének! - halt el a hangja a mondat végére és elment.Elmerengve figyelek utána.Ő volt a kiképzőjük.Mindenre megtanította őket, mindenben mellettük állt.Még akkor is, ha nagy marhaságokat csináltak.Vegyük példának  DaveMateschitz.Igen a Redbull többségi tulajdonosának a fia.Elképesztő milyen szépen akart megtréfálni Április elsején.Szétszedte a kocsimat apró darabokra! Mikor megjöttek a többi bajtársa felvisított a látványtól.A mai napig mindenki nevet ezen a szitun.Az első számú csín a mai napig tehát hozzá fűzhető, bár én nem találtam akkor valami viccesnek.

Enrigue Iglesias szemszöge

- Szia haver! - köszöntem neki. - Holnap te is ott leszel a megemlékezésen?? - kíváncsiskodom a tervei felől.
- Csá! Ott leszek persze! Merre vagy?  - tette fel ő a kérdést.
- Itt vagyok már.Megyek be a bázisra. - mondtam az igazságot.
- Mindjárt én is. Találkozunk a kocsmában.Odahívom Emilyt is.
- Tedd azt.Akkor ütközünk.Szia! - miután letettem befordultam John sörözője elé,ahol rengeteg időt töltöttem el anno.

1.

Sziasztok! Itt az első fejezet! Remélem tetszeni fog!

Puszi Eszty
u.i.: Ez egy kicsit rövid lett,de ígérem a második hosszabb lesz.

1.fejezet 

Flor szemszöge


- Most mi legyen? - hangzott el a költői kérdés az egyik bajtársam felől, akit Davenek hívnak.Amire csak néma csend keletkezett. - Ne már! - kiáltott fel. - Mindig van egy másik vagy harmadik tervetek! Nincs kedvem ebben a lebujban meghalni! - adta ki magából azt ami egészen eddig nyomasztotta belülről.Nagy sóhaj után megszólaltam.
- Van valamelyikőtöknek egy nagyon elvetemült terve? - néztem végig rajtuk résnyire nyitott szemmel.Nem tagadom az erőm végén járok, de valakinek higgadtnak és összeszedettnek kell lennie.
- Lenne egy.. - szólalt meg rekedten a bátyám.
- Ebben te vagy a legjobb! - mosolyodtam el.
- Na szóval.. - kezdett bele.Annyira elképedtem, hogy tátva maradt a szánk. - Na? - érdeklődött a véleményünk felől.Mindenki csak bólintott.Öt év után végre láttam esélyt hazajutni.Valamire készülnek ezek, mert kevesen vannak a bázisukon.
- Akkor én leszek a csali.. - álltam fel.
- NEM!!! - hangzott el mindegyiküktől.Nem volt kedvem vitatkozni, s ezt a tudomásukra is hoztam.
- Egyedül én vagyok itt csaj, s a női bájnak ki tud ellen állni? Vagy esetleg te öcsi? Ki próbálod hátha meleg az őrünk? - mutattam rá.Kihasználtam a csendet és megszólaltam afgánul.
- Héj fiúk! Ki szeretnék menni wc-re! - mentem az ajtóhoz.
- Máris cica! - jelent meg az egyikük. Alig tudtam lenyelni a keserű ízt a torkomon.Alig vártam, hogy kinyissa a zárat, mihelyst megtette kiléptem és leütöttem, továbbá elvettem a fegyverét.A többieket is lefegyvereztük.A cél az volt hogy minél előbb kijussunk ebből a pokolból..Párperc elteltével elmondhattuk: Az összes feladat TELJESÍTVE!

Eközben máshol:

- Minden rendben! - mondta anyám, amikor az esküvői készületekről kérdeztem.Igen, én Kimi Räikkönen megnősülök.Megjegyezném,hogy már másodjára!(Jól tudok titkot tartani, mi??)Az első feleségem egy gyönyörű lány volt, aki repülőgép-baleset áldozata lett.Azóta sem került elő a teste.Ennek már idestova öt éve már, s azóta már úgy ahogy sikerült magamat túltennem magamat rajta.A menyasszonyom Jenni Delphamm.
- Örülök neki! - ültem le az asztalhoz, miközben néztem ahogy ügyködik.Jönnek az unokái és be van zsongva.Azt hiszi Kristii nem ad nekik enni eleget.Legalábbis az ételek mennyiségéből ítélve.Meredek a roskadásig megrakott asztalra.
- Mark keresett. Azt üzeni hívd fel! - adta át az üzenetet.Elővettem a telefonom, hogy leellenőrizem..
- Köszönöm! Lemerült a telefonom ezért nem ért el. - magyaráztam. Még mindig a készüléket szorongattam, majd elkezdtem tárcsázni. - Megkérdem mi a baja.. - motyogtam még anyámnak, mielőtt faképnél hagytam volna.Nem kellett sokat várnom, azonnal felvette.

- Szia Kimi! - köszönt be.

- Szia! Mi a helyzet? - érdeklődtem.

- Sebastian exbarátnője..Emily Fitt. Ismerős? - kérdezi.Ki kerekedett a szemem.Mit akar Seb ex csajával? - rá is kérdeztem.

- Ő a feleséged, Flor húga. - Teljesen ledöbbentem ettől az infótól. Igen tudtam, hogy vannak neki testvérei, de azt nem, hogy ki.

- Miért nem szólt? - kérdeztem meg rekedt hangon, hiszen mégis csak a feleségemről volt szó.

- Nem ő volt, hanem egy régi ismerőse. - Ő mondta, hogy Flor nem repülőgép balesetben halt meg, sőt.. - halkult le a hangja, mintha súgná. - lehet meg sem halt.Ledermedtem, s folyton csak az utóbbi mondat járt a fejemben.

- Akkor..akkor mégis hol van? - akadtam ki. - Miért nem jött haza? - értetlenkedtem.

- Katona Kimi! - bökte ki. - Felesküdött a béke fenntartására az ENSZ zászlaja alá.Nem beszélhetett róla, mert nem fedhette fel a kilétét senkinek sem.Még a szeretett nagyanyjának sem.Ezt tes is tudos mivel jár.Te is voltál, ha jól emlékszem Tonys történetekre. - Ezzel elmondta amit tudott és kinyomta.S én úgy maradtam a fülemhez tartva a mobilt és nézetem ki a fejemből, igyekezve nem felordítani, de nem sikerült.

- Ilyen nincs!! - ordítottam fel.Majd az anyanyelvemen káromkodtam egy sort, közben anyám lélekszakadva rohant oda hozzám, s kérdő tekintettel meredt rám.

A múlt főnixe

Sziasztok! 

Újra itt vagyok és ismét tél közeledik.Tudom nem nagyon jártam erre, de nagyon sok minden történt mostanában.AZONBAN most már itt vagyok és rögtön hoztam egy kis bevezető féleséget. Fogadjátok szeretettel.

u.i.: Úgy láttam sok blog megszűnt, sajnálatos módon. Pedig én sokszor szerettem őket újra olvasni.Ha netalántán valamelyikőtök erre jönne, légyszi gondold át a dolgot..:D

 - Kár erőlködni! - nevetett fel rekedt, már-már fal csikorgató hangszínnel az ellenség egyik katonája. - Innen nem jutnak ki élve! - majd becsapta a vasajtót. Lecsukott  szemekkel gondolkoztam a további lépéseken.
- Az nevet, ki utoljára nevet! - mondtam ki aztán azt, ami legelőször az eszembe jutott.Nem dogom feladni az életemet egy ilyen helyen a világ végén.. - sziszegtem a fogaim közt.

Öt év elteltével

- Nem adhatjuk fel! - kiabált a kapitány. - Őket nem! Öt egységet küldök Afganisztánba, mindent alaposan vizsgáljanak át!
- Igenis uram! - ugrottak a parancsnokok és az ezredesek.
- Gondolod van még esély? - kérdezte halkan a sarokban álló férfi. - Van rá esély, hogy életben vannak?
- Ed! - fordult felé a főnöke. - Te ismered a bázison jelenleg a legjobban őket! Te is csapattag vagy! Szerinted olyan könnyen feladják? - tette kérdőre.
- Nem. Persze, hogy nem. Ha Flor - on múlik, akkor gyalog is hazajönnek. - nevetett fel, miközben felugrik egy emlék a múltból.

Hideg volt aznap reggel, szakadt a hó és mindent jég borított. A csapat teljes létszámban ott vacogott a kis házuk verandáján.
- Ilyenkor kimenni? - háborodtam fel. - Nem vagyok meghülyülve! - Igaz, hogy melegen öltöztem, de már átázott.
- Senki többet! - állított le a csapatvezető helyettesünk Flor Fitt.Igen nő és rajta kívül itt van a húga, továbbá a fiú testvéreik is. Születési sorrendben Steve, Flor, Matt és végül Emily. Nagyon jó viszonyuk van, ami a csapatmunkában is jól kifizetődik. - Mi lenne, ha megcsinálnánk azt, amit ránk szabtak és utána is rá érünk morogni? - mondta ki az egyik legjobban megfogalmazott biztatást a mai napra.Telibe! Mindenki is vacakolunk mi itt?
- Aki korán kell.. - jegyeztem meg. - Ez esetben, aki előbb kezdi előbb jöhet vissza! - Mire odanéztünk Flor már minimum száz méterrel előttünk volt.

 - Ki is gondolná róla, hogy férjhez ment egy este Las Vegasban? - elmélkedett hangosan az emlékekből elködösödve.
- Ki ment férjhez? - döbbent meg a kapitány.
- Ja, még nem is tudod! -vágta homlokon magát Ed Collins. Jó ideje tegezi már főnökét, mivel az ragaszkodik hozzá. - Flor egy hónappal az út előtt.Tudod Julietnek volt a menyasszony búcsúja.. - meséltem.- Nos egy kicsit túl jól sikerült és az ő fejét kötötték be, egy kis piával megspékelve. A végén  Juliet rajta kapta a vőlegényt egy kis csajjal és ráborított egy üveg Finlandiát. Több se kellett Flor férje háborodott fel, mivel az ő vodkáját öntözgette. Akkor találkoztak...
- Egy pillanat.. - állította le a kapitány. - Ki ez a férj? - csapott az asztalra idegességében.
- Kimi Räikkönen. - nyögte ki nehezen a nevet.
- Kimi.. - nyögte ki.